A mai nap nem volt egyszerű.....van egy féltestvérem, akivel semmi kapcsolatom sincs (nem véletlenül)...ma közölték velem, hogy agydaganattal műtötték....ez sem egyszerű dolog, de utána megkérdezték tőlem, hogy nekem nincs- e valami bajom? :O KO voltam, nem tudom leírni mik futottak végig az agyamon hirtelen, aztán sírtam, aztán próbáltam koncentrálni a munkámra, elég nehezen ment. Az volt az érdekes ebben a hétben, hogy két olyan közeli emberrel beszélgettem sokat, akik most az utókezelésre járnak és nagyon mélyen érintettek ezek a dolgok és most még így ezt zúzták a felemhez, hogy nekem nincs-e bajom!!! ÁÁáááááá kész...  És ilyenkor persze nincs az embernek egy párja, akit felhívhatnék és rá zúdítanám a bajomat, aki meghallgatna és aki megnyugtatna, hogy nekem sem lesz semmi bajom, hanem ott van az ember egymagában összeroskadva, mindenféle (akár hülye) gondolatokkal összekavarodva és kb. 1 perced van, hogy össze szedd magad és irány a pult mosolyogva, mert ha nem, akkor megkapod, hogy nekem soha nem lehet semmi bajom, mert mindig mosolygok és most miért nem teszem már no!  A normálisabb nem kérdez, tőlük veszem a lapot, hogy velem vannak, az idióta meg kérdez mindenféle hülyeséget, viszont nagyon gyorsan tudom rövidre zárni őket. Tiszta profi vagyok...de mégsem, mert megreccsentem marhára.