folyt. köv.

Na szóval, hol is tartottam? :)  / Most, hogy visszaolvastam a tegnapit, egy kicsit másképp is írhattam volna, de egy hangyányit bealudtam már közben, ez érezhető! :) /

Ja igen ott, hogy ha van a másiknak elég sütnivalója, akkor nem így csinálja a dolgokat, főleg, ha komolyan gondolja az egészet, és hát hogy máshogy lehetne egy házasságot venni, csakis úgy!  Csak felelősség teljesen, 100 % - os beleadással és igen is, a másikra odafigyeléssel ( mondjuk alapjáraton ehhez nem kell házasság levél ), jah és nem lehet hülyére venni a másikat!! Lehet utólag csúszni - mászni a földön, törni - zúzni, hisztizni, kiborulni ( persze ezekkel még jobban elássa magát az ember... az én szememben ), de szerintem egy normális gondolkodással és élet szemlélettel ez nem egy visszafordítható folyamat, bármennyire is szeretik egymást a felek... valamennyire. Ha esetleg visszabonyolódna a dolog, az már nagyon nem lenne olyan, mint régen, mindig ott lenne a tüske és persze lehet, hogy ideig - óráig megpróbálná a jó oldalát mutatni, de nagyon hamar, egy apró pici szituációban már rögtön visszatérne a régi kerékvágásba minden, és az akkor még rosszabb lenne! Én biztos nem csinálnám.... Mondjuk az előzményt sem, meg  a mostani állapotot sem, az biztos! Be kellene látnia, hogy elb@szta, nem működött és az ember nem akarhat a másiknak rossz életet maga mellett, főleg úgy, hogy nem tud változtatni magán jó irányba, mert puha, jellemtelen! Persze ez marha nehéz dolog egy gyenge embernek főleg, de egy erősnek is egy kicsit, de az élet megy tovább... Jönnek új ismeretségek, új élmények és előbb - utóbb háttérbe szorulnak a régi dolgok ez természetes, viszont nem mindegy, hogy az ember hogyan tekint vissza, hogy hogyan élte meg azt a pár évet..marhára nem mindegy!          ............befejeztem

Szóval jól vagyok! :D  Ezt a mondatomat N. nagyon csípi a vigyorgó fejjel! Ő mindig érzi, hogy valami van ilyenkor! :) :S  Szegénykém! Drukkolok holnap, hogy ne legyen "annyira" rossz! Majd tartom a lelket, ígérem!