Olyan igazságtalannak érzem az életet....az enyémet is és még néhány emberét is....Itt van pl. ez a csóri ember, akinek a csapata az egész szezonban a 16 meccsből mindössze egyszer kapott ki és dobtak több mint 500 pontot...erre a döntőben összetalálkozik egy unszimpi, szinte csak sötét bőrűekből álló agresszív csapattal, akik még 250 pontot sem dobáltak össze, és úgy elverik őket, hogy Manningnek még a pályafutása folytatásától is elmegy a kedve....borzasztóan sajnálom.....a félidő után rohamosan csökkent a nézettség, mindenki elment aludni, úgyhogy az a cég, aki a 30 másodperces reklámért fizetett 5 millió dollárt és mondjuk a 3. negyedben kapta a vetítés jogát, az szívhatja a fogát, mert szinte senki nem nézte! :P a meccs végére félház sem maradt a stadionban.. ....Aztán itt van egy nagyon jó barátom ( önfejű és makacs)... lecserélte a barátnőjét egyik napról a másikra a közös munkahelyünk egyik ribijére, akinek se pénze, se esze, semmije sincs és ez a hülye 1 hónap múlva eljegyezte, nyáron meg esküvőjük lesz....az ilyen embernek miért sikerül minden sz@r, nekem meg soha semmi? na jóóóóó....1*, 2* nekem is volt mázlim, de úgy látszik, azt kell beosztanom egész életemre.....el vagyok keseredve piszkosul......asszem változnom kellllllll!