Péntek reggeli sztori, csak tegnap este nem volt kedvem ide pötyögni! Megtörtént és valós és tanúm is van az egészre, akivel azóta ha összefutunk, csak röhögünk! : Jön a banyamancs 6:32-kor egy zacsi cékláért, ami 300 forint és 2 perce van nyitva az épület, előkap egy húszezrest, miközben látom, hogy van ezrese meg ötszázasa a pénztárcájában.....megy a küzdés hosszú perceken keresztül, hogy fizesse kisebbel, de sikerült nagy nehezen meggyőznöm! Közben a pult végén egy ismerőssel dumcsiznéééék, ha nem küzdenééééék, de a lényeg az, hogy megvette apróval, gondoltam csak elindul már...hát nem..még agonizál egy sort, hogy jó - e, hogy ő most céklát vett...mondja az ismerősöm, hogy persze, hogy jó, mert tele van vassal ( ez igaz is! ). A mami ennek nagyon megörült és visszafordul hozzám, hogy mondjam meg neki, hogy miben van még vas! Gondolkoztam egy cseppet, de elég gyorsan oda zúztam neki, hogy a szögben! Visszakérdez, hogy azt hogy kell megenni? Erre mondtam, hogy azt csak szopogatni kell! Gondolkozik piszkosul, de jött a következő mondata: Az fertőző nem? Erre már alig bírtam röhögés nélkül válaszolni, de kibírtam és mondtam neki, hogy jól le kell fertőtleníteni és úgy kell szopogatni! Na itt már tényleg volt minden bajunk, de visszatartottuk! Meglepő fordulat történt ekkor, azt mondta a kis tündi - bündi, nagyon okos néni: Értem és köszönöm! ....és elment! Na innentől kezdve kb. 2 percig potyogó könnyekkel röhögtünk! .....tudom, szemét vagyok... :D