A tegnap este fergeteges volt, de tényleg...hangom semmi, meg a nevető izmom is úgy maradt, meg fáj is....meg a torkom iszonyatosan, de szét énekeltük magunkat, baromi jó volt. Megfékeztem egy verekedést és lett egy gyerekem, mármint nem úúúúgy, mert már 24 éves.... a végén még rászokom a fiatal fiúkra! :P :D

Azon gondolkoztam, hogy az embereknek mennyire más az értékrendje és hogy mit és milyen sorrendben tartanak/tarthatnak fontosnak és hogy mennyire mások vagyunk és nagyon másképp látjuk a dolgokat. De szerencsére a hasonló "lelkületű" emberek megtalálják és nem eresztik el egymást...ezt csak remélni tudom! Vannak körülöttem ilyenek, meg olyanok is, nyilván az olyanok messzebb vannak tőlem és az ilyenek meg közelebb, az amolyanokat meg nem is látom, mert olyan messze vannak! :P :D Szóval a különbségek...mindig szembe tűnőek...azon mindig ámulok, hogy a másikat mennyire semmibe tudják venni, csak az én kép működik, de az, hogy egy pillanatot is odafigyeljen a másikra, na az nem megy. Ha esetlegesen meg - vagy netán újra akar hódítani valakit az ember ( szerintem az utóbbinál még jobban össze kellene szednie magát az illetőnek ), akkor nem mondom azt, hogy le kell hozni az égről a csillagokat, mert azt elég később is :P, de mindenképp kellene valami igyekezetet éreznie a másiknak, hogy kezd fontos lenni a másik számára és így felkelti a figyelmét is. De ha egy nagy langyos bugyi az egész, akkor előbb vagy utóbb, de szerintem jobb előbb, mert felesleges idő és energia pocsékolás lenne csak úgy is a dolog, szóval a lényeg, hogy tovább áll a másiktól, nincs értelme. Csak van az embernek egy szabad 2-3 órája a másikra, ha meg nincs, akkor legyen remete....nincs lehetetlen, csak tehetetlen, és ez mindig bejön....de egyébként szomorú ez. Bocs, ha nem voltam érthető!

És persze, hogy megint pityeregtem a Ház a tónál alatt :/