Tegnap este feladta a harcot és eltávozott közülünk egy JóBarát! 2 évet küzdött a kórral, ahonnan tudtuk, hogy sosem lesz visszaút, de azért bíztunk abban, hogy még egy jó darabig lesz lehetősége a lányát nevelgetni. "Kapott" 2 évet, ami valamilyen szinten sok, de ha szenved az ember a fájdalmaktól, akkor ez az idő szinte végtelennek tűnik. De jött dolgozni keményen hajnaltól késő estig, felelősség teljes munkája volt a vendéglátásban, volt úgy, hogy 4 boltot irányított egyszerre, mérhetetlen mennyiségű energiával. Nagyon jó séf volt, okos, értelmes és jó ember. Az egész családom ismerte....imádta Anya hólabda sütiét, amikor csináltunk, mindig vittem Neki is, nyáron el is küldtem a receptjét, mert már sajnos nem tudott bejönni dolgozni és nagyon akart finomságot enni...pár évvel volt idősebb nálam és valahogy mindig kereszteződött az életünk. Tesóm régi nagy szerelmével gabalyodott össze és mivel jóban vagyunk a csajszival, amikor megszületett a közös kislányuk még fel is jöttek hozzánk együtt, megmutatni a kiscsajszit ( Lili most már 16 éves...)....aztán egy jó darabig csend volt, aztán feltűnt ott a piacon a kajáldás soron, így egy épületben dolgoztunk. Később a volt pasim házát vették ki és Anya barátnőjének a kiadó lakásába is átköltöztek, magyarul segítettünk egymásnak, ahogy tudtunk. Egyszer csak lejött hozzám a másodikról és elmesélte, hogy még nem ment el orvoshoz, de azok alapján amiket érez fájdalmilag, Ő úgy gondolja, hogy rákos. Páffffffffffffffffff. Aztán jöttek az orvoshoz menések és a jól kinézős, nem kigyúrt, de sportos emberből csont és bőr lett egy akkora pocakkal, mint egy 8 hónapos terhes, tele volt a hasa, pontosabban a mája daganatokkal. Nem taglalom tovább a dolgokat, mert reggelig sem végeznék, és a lényegen sajnos már nem változtat semmit. Nincs többé. Nagyon szerettünk és hiányozni fogsz Sumi!