"Jól esett" a bazi hidegben egyet sétálni agyszellőztetés képen, az sem érdekel, ha holnap még betegebb leszek a mainál, pontosabban ma a tegnapinál már, most hogy rápillantottam az órára, szóval az sem érdekel, ha tiszta láz leszek, pedig vár a Rembrandt kiállítás délután, csak egy dolog érdekel, hogy mi lesz Velünk! Ha találkoznék egy tündérrel és azt mondaná nekem, hogy visszamenőleg az életem 2 napjába bele tudnék piszkálni, hogy melyik lenne az, akkor az egyik, az 1996. október 7-e lenne, Apa halála előtti nap, a másik pedig 2015. január 3-a....Egy olyan emberen csattant ki belőlem a bizalom hiánya, Aki a büdös életben nem érdemelte volna ezt meg, de sajnos visszacsinálni nem tudom, de jóvá tenni igen! Tudom, hogy sok időbe telne, hogy visszaférkőzzek ( ez milyen hülye szó ) a bizalmába, de mindent megadnék és megcsinálnék, hogy kapjak még egy utolsó esélyt....ezt egy pasinál sem éreztem és nem is mondtam ki sosem, igaz most sem, mert csak írom. Abban bízom, hogy ebben a csepp időben amit sikerült együtt töltenünk így vagy úgy, az a sok pozitív, jó dolog, amit megéltünk együtt, csak arra billenti a mérleg nyelvét, ha csak egy picit is, hogy gooo tovább, még akkor is, ha itt most kiment a bokánk az úton. De majd kiderül minden egyszer csak....de ezt a várakozást nem kívánom senkinek, de nem sírok itt tovább (dehogynem), mert csak saját magamnak köszönhetem az egészet, hogy ilyen hülye vagyok, de sokat tanultam belőle... Bocsánat!