Sokat beszélgettem mostanság Tesómmal. Ha élt ember sokáig egyedül, na Ő pont ver ebben Mindenkit, olyan 8 év körüli a dolog. Egy borzasztó öntudatos, logikus gondolkozású, mindig mindent egyedül eldöntős, önfejű, néha makacs, de mindig meghallgatja a másikat, és azért néha befolyásolható ( vagy csak nekem sikerült már párszor, nem tudom, szóval azért néha hagyja, hogy hassanak rá az emberek, persze meg van válogatva, hogy kicsoda lehet az! ) pasasról beszélek, Aki te jó ég, 54 éves lesz nemsokára! :) Szóval 2 évvel ezelőttig élte a magányos agglegények kényelmes életét. Jött – ment, tett – vett, volt olyan, hogy napokra eltűnt, de mindig előkerült, látszólag elvolt, de azért a lelke mélyén tudta, hogy nem ez a jó megoldás és piszkosul egyedül volt. Aztán jött a változás, elkezdett egy kapcsolatba bele mélyülni. Az az ember, akiről a majdnem gyerekkori legjobb haverja azt mondta, hogy sosem fogja feladni a szabadságát és sosem fog összeköltözni senkivel, na ez a muki elkezdett simulékony lenni, alkalmazkodni, és olyan dolgokat elnéz a párjának, amin én akadok fent és csodálkozom, mert ha én csináltam volna, biztos lett volna hegyi beszéd érte. Eljutott agyban addig, hogy felmérte, hogy vagy változtat, vagy remete lesz. Nem cserélődött ki az ember, erről szó sincs, meg azt nem is szabad, de jó ránézni, hogy tényleg boldog lett. Építkeztek és odaköltözött hozzá a csajszi a lányával, mert van egy csomag is. A gyerekes dolog aztán meg még bonyolultabb, de Tesóm ezt az akadályt is jól vette, felelősség teljes „pótapa” lett, aztán majd szépen lassan eltűnik a „pót” kifejetés, mert jobb kapcsolata van a gyerekkel, mint a vér szerintinek. Szóval Ő is azt mondja, főleg így két év elteltével már, hogy bár iszonyatosan marha nehéz volt, de igen is merni kell belevágni dolgokba és nem szabad, hogy a jó dolgok, csak úgy elmenjenek az ember mellett, mert aztán azok elfogynak és ott marad az ember egyedül, a rossz dolgokkal. Aztán persze rájöhet utólag, hogy milyen hülye volt, csak akkor lehet, hogy késő lesz és minél később kezd változni, annál nehezebb lesz, és minél később kezd az ember párt keresni magának, annál nehezebb lesz….és mindig minden nehezebb lesz. Meghallgatott és csak annyit mondott: „Remélem megjön az esze!” Sok a hasonlóság, nagyon sok, de mivel nem egyformák az emberek, ki így, ki úgy dönt. Ez csak egy példa volt és személyes dolog ( családi ) , semmi hátsó szándék nélkül. jah és nem bánta meg, persze benne volt az ellenkezője is a pakliban, de legalább megpróbálta, adott esélyt saját magának és a másiknak is...